C S E N D
2009 február 21. | Szerző: berryblue
“Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.”
(József Attila: Óda – részlet)
két teljes óra egyedül, nagyon vágyom ezt a csendet, ezt a gyereküres teret, ahol nincs más, senki és semmi, csak a saját gondolataim cikáznak, aztán szépen lehalkulnak, lecsendesednek azok is, nincs már a késztetés, hogy pakoljak, hogy suvickoljak vagy főzzek gyorsan valamit, szerencsére kikapcsolok, lehalkulok én is, élvezem ahogy lebegek itt a semmi közepén, egy kis időutazás még a gyerekelőtti életembe, hiányzik, igen, hiányoznak az egyedül töltött napok, amikor bármikor bármit csinálhattam, nem volt semmi kötöttség, nem függtem senkitől napközben, ha akartam múzeumoztam, ha akartam olvasgattam, ha akartam bicajoztam vagy görkoriztam egy nagyot… micsoda felhőtlennek tűnő boldogság… most tudom igazán értékelni azt a két braunschweigi évet, meg a fél évet New Yorkban, már nem dolgoz(hat)tam, ismerkedtem egy idegen országgal, kultúrával nyugiban, stresszmentesen, csendesen… élveztem a rámszakadt szabadságot a napi 12 órás mókuskerék után, ami kishiján felőrölt előtte… jó volt nagyon, szép évek voltak, lenyugodtam kicsit, és szerencsére kihasználtam, élveztem a milliónyi lehetőséget, amig lehetett, a csendet, a magányt, a várakozást esténként Pé-re, hogy legyen kihez szólni végre, a nyugisan nézett sorozatokat esténként, a főzöcskézést, még a takaritást is… de mégis közben hónapról hónapra idegeltem magam kétségbeesve, hogy mikor sikerül, mert családra, gyerekekre, gyerekzsivalyra vágytam…
akkor most mi van, semmi sem jó?! vagy minden jó igy ahogy van?! kicsit másképp lenne jó… jó lett volna anno tudni, hogy igen, majd lesz minden egyszer, csak nyugi… és most is jó lenne tudni, hogy lesz egyszer nyugi… és csend… újra… persze, de akkor meg az nem lesz jó…
nyílik az ajtó… vége…
jelmezt készitünk
2009 február 20. | Szerző: berryblue
itt vagyunk bezárva már x napja, ideális jelmezkészitéshez az idő, remélem vasárnapra jól leszünk, de legfeljebb csak rövid látogatásra megyünk a buliba…
keresgéltem rengeteget a neten, milliónyi katicabogár jelmez van, de szörnyűek… miért kell mindegyikhez tüll szoknyácska és fidres-fodros ruhácska?!?!? ha csak szárnyat kerestem, azok is tragikusak voltak… igy feladtam, ennél jobbat csinálok, olcsóbban… szóval már mindent megvettünk, ami kellhet egy minimál katicának, amikor hazafelé közli Nelli:
“akkoj mégis inkább sáska jeszek a fajsangon…”
nagyon édes, tudom, de inkább meggyőztem a katica jelmezről… 😉
elkészülök tegnap a szárnnyal… nézi, nézi…:
“Ana, de hogy fogok ezzel jepülni?!?!”
:)))
még vasárnapig megtanulhat… 🙂
kóstoltad már?!
2009 február 20. | Szerző: berryblue
kóstoltad már, hogy milyen izű a kartondoboz, az Elmo-s matrica, a porcica, a használt füldugó, a sárga zsírkréta, a pici kavics, a hungarocel, a mesekönyv, rácsoságy széle, a puzzle vagy a három napos száraztészta?!
én még nem vagyok mindegyiken túl, de Nándinak többek között ez volt a mai menüje… :)))
amit megtaláltam, kivettem…
ki tudja mi az, amit megevett?!?!?
egy hosszú hét
2009 február 19. | Szerző: berryblue
ahhoz képest, hogy Nellit szerdán hoztam el az oviból hasfájás miatt, még mindig betegek vagyunk… egyik nap jobb, másik nap rosszabb, tegnap már azt hittem túl vagyunk rajta, de mára megint kidőltünk… hol ez köhög jobban, hol az… egy kis hasmenéssel és hányással is tarkitottuk a dolgot… szóval nem unatkozom, persze én is beteg vagyok…
hogy még könnyebb legyen, Pé hétfőn elutazott Minneapolisba, ma hála az égnek már jön is haza…
szóval, nem akartam itt nyavalyogni, ezért nem jöttem…
azért történtek jó dolgok is közben, majd mesélek, de most mennem kell, lego-tortát sütünk éppen:)))
már csak 12-őt alszunk és megyünk hazaaaaaaa!!!:)))
kis matematikusom… :)))
2009 február 13. | Szerző: berryblue
tegnap nem evett szinte semmit egész nap Nelli, ma viszont végre van étvágya,
-jó kis formás pocid lett – mondom neki
-nem vadoook kövéj!!!
-nem, persze, hogy nem, szép formás vagy!
-nédszögjetes!
:)))))
Coastal Living
2009 február 13. | Szerző: berryblue
olyan lelkesen fizettem elő erre a “tengerparti élet” c. lakberendezési magazinra, ismertem már régről, igaziból tudtam, hogy meseszép tengerparti házak lesznek benne, gyönyörű bútorokkal… nem is lepett meg a tartalom…
de még sosem lettem depis lakber magazintól, ezt nézegetni télen… brutál… pláne, ha tudja az ember, hogy nem valószinű, hogy a közeljövőben eljut oda… két pici gyerekkel nem vállal be akármit az ember, sajnos… szivfacsaró… nekem most nagyon rossz…
már azon jár az agyam, hogy vajon mennyire van messze Florida… vagy a Bahamák… elvileg csak pár óra a repülőút… ajaj… zöld szigetekre és meleg vizre vágyoooom…
milyen jó is lesz Magyarországon… majd elmegyünk megnézzük a Margitszigetet… és beülünk a Rudasba… :)))
megnéztem, csak 250$ a repjegy Floridába… bakker, az óóócsóóó és csak 2,5 óra az út….
AJAJAJAJ, elgondolkodtató….. pláne, hogy szállás ismerősöknél lehetne…
megint betegen
2009 február 12. | Szerző: berryblue
kicsit elegem van már a sok betegeskedésből, egyik sem súlyos, persze mindig csak valami kis könnyű takonykór, vagy köhögés, de egy hét csak elmegy vele minden hónapban…
most torokfájás van, időnként lázzal, totál étvágytalan Nelli, alig akar inni, ami nála abszolút nem jellemző, egy kis zabagép általában… ma nagyon meg is lepett, mert a kedvencét főztem, macaroni cheese-t és nem kérte, krumplipürét kért, teljesen magától.. honnan tudja, hogy ezt szokták betegen nyammogni az emberek?! na, mindegy, Nándi megeszik mindent, ahogy szokott, ő most cumisüvegből nem tud inni, nem tudom, abból miért rosszabb, talán csikizi a torkát, ahogy spriccel?!? viszont végigaludta az éjszakát hosszú hónapok óta először, ami betegen meglepő…
szóval most lázcsillapitás megy és főzöcskézés, kinek mit, mert a gondosan lefagyasztott, előre főzött kajákkal sokra nem megyek… százfélét végigkérdezek, mire megtaláljuk a megfelelő reggelit vagy vacsorát is…
de ez legyen a legnagyobb bajunk…
egyébként meg már csak 3 hét és megyünk hazaaaa!
bébik jelmezben – hol a határ?!?!
2009 február 10. | Szerző: berryblue
Farsangra készülődünk, egy magyar társaság, akiket még sosem láttunk, szervez farsangi bulit 22-én… nagyon szeretnék már ismerkedni valakivel itt, nem tudom, ez jó alkalom lesz-e, talán…
feladat: Nellinek katica jelmez, meg talán Nándinak is valami jelképes fejdisz vagy valami… majd szembejön az igazi gondoltam, esetleg magamnak is veszek egy apróságot… mindenesetre elkezdtem jelmezeket keresgélni, illetve kölcsönzőt a környéken és közben szétakadtam teljesen…
hát itt bármit lehet?! tényleg bárminek be lehet öltöztetni egy kicsi gyerkőcöt, pláne egy csecsemőt?!?!? nem egyszeri esetről van szó, hiszen árucikk a neten… hotdog, cukorka, borsó és társai… ezek még a jobbak… a 6 hónapos korig ajánlott maskarák közül… könyörgöm, ilyenkor hol vannak az embervédők, gyerekvédelmi felügyelők és bizottságok?!?! nem vagyok az a harcias amazon természet, már a Greenpeace levlistáról is leiratkoztam, de komolyan utána fogok nézni, hogy ez ebben a szabad országban, jogállamban, senkinek a szemét nem bántja, nyugodt lelkiismerettel árulják és öltöztetik be csemetéjüket légfrissitőnek, pizzaszeletnek vagy fingópárnának?!?!?!?
EZEK IGAZI, LÉTEZŐ JELMEZEK CSECSEMŐK RÉSZÉRE!!
EZ AMERIKA….
ez is amerika… inkább igy kisbetűvel most…
Anne Geddes képein is néha szétakadok… na, nem amikor pocakot simogatva ültem az ultrahangra várva és minden gyerek láttán könnycseppek gyűltek a szemembe… akkor az Anne Geddes poszterek a várókban komoly kihivást jelentettek, hogy se üdvözült mosoly, se sirógörcs ne legyen a vége… szóval azért neki is vannak túlkapásai, mert borzasztó jó képeket, kompoziciókat tud kitalálni, és fantasztikus művészi képei is vannak… nekem is van egy albumom tőle, ami valamit megmutat, visszaad arról a fantasztikusan szép babaváró időszakról, az első pillanatokról, az anya-gyerek kapcsolatról…
DE nem hiszem, hogy egy éves kor alatt ezt a beöltözősdit a gyerekek, inkább babák, pár napos újszülöttek szeretik, csak csupa macera ez nekik, ha csak arra gondolok mennyire szeretnek rugdalózóba vagy bodyba bújni a bébik… azon már nem is csodálkozom, hgy elaludtak a képeken… szegények… miken mehettek keresztül mire egy elkészült…
szóval azon agyaltam, hogy vajon hol a határ, mi az, ami még megengedhető, elfogadható, belefér a manapság oly szabad szülői szerepbe… mekkora hülyét, bohócot csinálhatunk egy ártatlan kis emberi lényből csupán a magunk és mások szórakoztatására?!?!? mennyire esik ez távol a művészinek mondott képen való szerepléstől… alvásidőben kuporogni egérke jelmezben egy szakadtnak látszó bakancsban?!?!?
én meg… csak próbálok józan maradni… és nem bájos oroszlánnak öltöztetni Nándit…
szerencsére Nelli már nagyon is tudja, hgy mit akar és mit nem akar… igaz, még ő is nagyon, de nagyon befolyásolható…
Állatfarm és Mao
2009 február 9. | Szerző: berryblue
elég érdekes élményekben volt részünk a hétvégén, hol abszurd volt, hol giccses, hol kicsit szürreális… de közben meg nagyon is valóságos ááámerikaa… a gyerekek élvezték, én meg próbáltam nem siiirni, hogy hová is kerültem…
szombat délután kitaláltam, hogy megnézünk egy állat farmot a környéken, van téliesitett beltéri területe is, nehogy téli időszakban kiessen egy kis bevétel… a szülinapi partikból úgy tünik nem mindig lehet megélni, vagy csak egyszerüen az üzlet, az üzlet, nem hagyják ki.
amint beléptünk a sátorba a mozgásérzékelő beinditotta a csibe show-t egy kis pódiumon, 8 csirke énekelt, táncolt, mozgott kedvelt gyerekdalokra… próbáltam nem észrevenni, nehogy Nelli megcélozza… uramatyám, nem tudtam volna odaülni… szerencsémre ott ült egy gorilla szemben a padon, mögötte meg a kisvasút ment körbe a húsvéti nyulakkal boritott karácsonyfák körül, a plafonról mindenhol húsvéti csili-vili tojásdiszek lógtak, és persze szólt a zene… jééézusom, egy felfújható embernagyságú nyúl egy harley-n dübörgött a “fenyvesben”, miközben egy másik egy hordóból ugrált elő… heeeeeeeeelp!!!!
aztán meglettek az állatok is, voltak egy katrocban kecskék, egy másikban birkák, lehetett pónilovagolni, meg nyulakat, malacokat és süniket nézni… megsimogattunk ezt-azt, de nem vettem eledelt nekik, sem cumisüvegből nem etettük a kicsinyeket… na, ne már, hát van teje az anyjuknak… még leszoknak a ciciről… és különben is este volt már, egész nap tömte őket a nép, szegények had pihenjenek kicsit… tovább is mentünk a játszótérre, még mindig bent, ez jó volt, Nándi is élvezte, jókat csúszdáztak, hintáztak a rugós lovakon, buszoztak… aztán még megnéztük a kintrekedt állatokat is… volt ott láma, rénszarvas, meg mindenféle fura kecske, antilop is… szegények… valahogy én csak azt éreztem, hogy jaj, de szar lehet itt állatnak lenni… de nem akartam lázadást szitani, nekik szerencsétleneknek ez maga a kánaán… van kaja meg meleg… de Orvell Állatfarmja folyamatosan az eszemben járt… azt is újra kellene olvasni…
megcsodáltuk kivülről még a szülinapozós helyiségeket is, nekik külön vannak elkeritett állatok, és még mindenféle állatbébit is simogathatnak két szendvics és a torta között…. brrrrrr….. és mégis ez kell a népnek, már harmadszorra választották meg Long Island legjobb szülinapozós helyének… ez a legrémisztőbb az egészben…
vasárnap sokkal kellemesebb programot találtunk, szép napos idő volt, amig oda nem értünk, akkor szakadni kezdett az eső… de gyorsan átfutottunk a parkon a múzeumig… megnéztünk egy long island-i gyűjteményt, mindenféle hires festő képeit… Picasso, Degas, Monet, Chagall, Cezane… meg persze egy csomó még számunkra ismeretlen művet, nagyon tetszettek Homer életképei, grafikái, metszetei, mintha fényképen örökitette volna meg a 19. sz. közepén az életet… mindezt persze itt NY-ban… a kedvencem a korizók a Central Parkban volt, külön pálya volt a hölgyeknek, és csak a kisérő urak tartózkodhattak még a jégen… a park meg… nagyon csupasz volt még, szinte sehol egy fa… egy nagy mező… ez olyan hihetetlen volt mindig számomra, hogy épitett, tervezett park… olyan vadregényes emlékeim vannak róla… na, de nem is ezt akartam még… volt egy Andy Warhol kiállitás is, nem sok, csak 7-8 képe, én kedvelem a műveit, de Mao a kandalló felett nagyon nevetségesen hatott, csak jobb lett volna a Campbell konzerv oda… 🙂
Anya, ki ez a bácsi?!?!
Százak tüntettek a globális felmelegedés ellen :))
2009 február 24. | Szerző: berryblue
:))))))))
A múltkor a Main streeten sétálva találkoztam több helyen is az ellentábornak szóló hirdetéssel,
szandálvásár és fagylaltkehely is volt a globális felmelegedés rajongóknak… 😉
Oldal ajánlása emailben
X