Állatfarm és Mao

2009 február 9. | Szerző: berryblue |

elég érdekes élményekben volt részünk a hétvégén, hol abszurd volt, hol giccses, hol kicsit szürreális… de közben meg nagyon is valóságos ááámerikaa… a gyerekek élvezték, én meg próbáltam nem siiirni, hogy hová is kerültem…

szombat délután kitaláltam, hogy megnézünk egy állat farmot a környéken, van téliesitett beltéri területe is, nehogy téli időszakban kiessen egy kis bevétel… a szülinapi partikból úgy tünik nem mindig lehet megélni, vagy csak egyszerüen az üzlet, az üzlet, nem hagyják ki.

amint beléptünk a sátorba a mozgásérzékelő beinditotta a csibe show-t egy kis pódiumon, 8 csirke énekelt, táncolt, mozgott kedvelt gyerekdalokra… próbáltam nem észrevenni, nehogy Nelli megcélozza… uramatyám, nem tudtam volna odaülni… szerencsémre ott ült egy gorilla szemben  a padon, mögötte meg a kisvasút ment körbe a húsvéti nyulakkal boritott karácsonyfák körül, a plafonról mindenhol húsvéti csili-vili tojásdiszek lógtak, és persze szólt a zene… jééézusom, egy felfújható embernagyságú nyúl egy harley-n dübörgött a “fenyvesben”, miközben egy másik egy hordóból ugrált elő… heeeeeeeeelp!!!!

        
 
aztán meglettek az állatok is, voltak egy katrocban kecskék, egy másikban birkák, lehetett pónilovagolni, meg nyulakat, malacokat és süniket nézni… megsimogattunk ezt-azt, de nem vettem eledelt nekik, sem cumisüvegből nem etettük a kicsinyeket… na, ne már, hát van teje az anyjuknak… még leszoknak a ciciről… és különben is este volt már, egész nap tömte őket a nép, szegények had pihenjenek kicsit… tovább is mentünk a játszótérre, még mindig bent, ez jó volt, Nándi is élvezte, jókat csúszdáztak, hintáztak a rugós lovakon, buszoztak… aztán még megnéztük a kintrekedt állatokat is… volt ott láma, rénszarvas, meg mindenféle fura kecske, antilop is… szegények… valahogy én csak azt éreztem, hogy jaj, de szar lehet itt állatnak lenni… de nem akartam lázadást szitani, nekik szerencsétleneknek ez maga a kánaán… van kaja meg meleg… de Orvell Állatfarmja folyamatosan az eszemben járt… azt is újra kellene olvasni…

megcsodáltuk kivülről még a szülinapozós helyiségeket is, nekik külön vannak elkeritett állatok, és még mindenféle állatbébit is simogathatnak két szendvics és a torta között…. brrrrrr….. és mégis ez kell a népnek, már harmadszorra választották meg Long Island legjobb szülinapozós helyének… ez a legrémisztőbb az egészben…

vasárnap sokkal kellemesebb programot találtunk, szép napos idő volt, amig oda nem értünk, akkor szakadni kezdett az eső… de gyorsan átfutottunk a parkon a múzeumig… megnéztünk egy long island-i gyűjteményt, mindenféle hires festő képeit… Picasso, Degas, Monet, Chagall, Cezane… meg persze egy csomó még számunkra ismeretlen művet, nagyon tetszettek Homer életképei, grafikái, metszetei, mintha fényképen örökitette volna meg a 19. sz. közepén az életet… mindezt persze itt NY-ban… a kedvencem a korizók a Central Parkban volt, külön pálya volt a hölgyeknek, és csak a kisérő urak tartózkodhattak még a jégen… a park meg… nagyon csupasz volt még, szinte sehol egy fa… egy nagy mező… ez olyan hihetetlen volt mindig számomra, hogy épitett, tervezett park… olyan vadregényes emlékeim vannak róla… na, de nem is ezt akartam még… volt egy Andy Warhol kiállitás is, nem sok, csak 7-8 képe, én kedvelem a műveit, de Mao a kandalló felett nagyon nevetségesen hatott, csak jobb lett volna a Campbell konzerv oda… 🙂

Anya, ki ez a bácsi?!?!