de mégis milyen hosszú?!
2009 február 5. | Szerző: berryblue
oké, hogy Long Islandnek hivják a szigetet, meg baromi sokáig tart eljutni a végéig bármivel, de már kiváncsi voltam, hogy ez mégis mennyit jelent?!?!
egy kis statisztika Long Islandről, mert imádom a számokat:
- 190 km hosszú és 19-37 km széles
- 3 629 km2
- 7,5 millió ember él itt (ebből Brooklynban és Queensben 4,9 millió)
- népsűrűség: 2110 fő/km2
szóval ezért vannak olyan sokan…
ezért nincs sehol egy szántóföld a környéken…
ezért érzem, hogy egy egybefüggő város az egész sziget…
ezért nincs eleje és vége a városoknak…
ezért nem elég vidéki nekem itt az élet…
ezért nincs elég közterület…
ezért nincs elég szabadstrand…
ezért nincs elég közpark…
na, mindegy, azért jóóóó ám itt, már egészen megszoktam ezt a kisvárosi létet… nem olyan rossz “suburbia”-ban, kertvárosban élni, nem bánom, hogy max egy emeletesek a házak, tetszik ez a klasszikus cottage stilus, ettől kicsit romantikus még a sűrűn beépült rész is, a parkokban, erdőkben megbúvó mini kastélyokról ne is beszéljünk, jó még autóval is elhúzni mellettük, szép a környezet, szépek a golf pályák, gondozottak a parkok és a tengerpartok… a városkák központját előszeretettel nevezik falunak, de semmi köze hozzá, max az, hogy egy főút mellé rendeződik itt is minden… a városháza, a templomok, iskola, bank, fodrász, cukrászda, kávézók, éttermek, könyvtár, drogéria, és persze a butikok, disztárgy és hobbi boltok…
mi öt perc sétára lakunk a Main Street-től, igy nagyon kellemes séta a gyerkőcökkel, ha bármit el kell intézni… ma is jót barangoltunk, nézelődtünk, vásárolgattunk, kávézgattunk, sütiztünk délelőtt… teljesen kihalt ilyenkor itt minden…
a kivezető főutak melletti kereskedelmi, iparnegyedek iszonyú nyomasztóak mondjuk, de ez itt Amerikában mindenhol ilyen… egy étterem, egy autószerelő, két benzinkút, egy drive-thru gyorsétterem, egy autósiskola, egy bútorbolt, egy márkás ruha outlet, egy függönyszalon, egy élelmiszerbolt, egy mall vagyis pláza, egy étterem, egy autószalon… és igy tovább, csak hogy valami feltétlenül összekösse a két szomszédos városkát a kétszer három sávos úton kivűl…
szóval… egy sűrűn lakott nagyon hosszú kertvárosban élünk, annak is a kellős közepén… még jó, hogy sziget, és legalább ha a tengerpartra kimegy az ember, akkor ott a végtelen tééééér…
“csak ég, csak tenger…”
szabaditsátok fel a rizst!:)))
2009 február 4. | Szerző: berryblue
na, jóóóó, “ingyen rizs” a valószinűbb magyar forditás… csak olyan jól hangzott… :)))
tök jó oldalt találtam, lehet rizst gyűjteni a rászorulóknak, csak válaszolgatni kell a teszt kérdésekre, lehet akár angol szókincset fejleszteni, vagy hires festményeket felismerni, vagy földrajzot, kémiát, matekot gyakorolni…
mindegyik rámfér… mielőtt teljesen elhülyülök két pelenkázás között, ezentúl gyüjtök majd mindig pár marék rizst.
egyébként meg
2009 február 4. | Szerző: berryblue
egyébként meg volt Nelli az Apjával szülinapi zsúron, ez most beöltözős volt, választhattak mindenféle királylányos ruhákat, Nelli hableány volt, szegénykém, azt sem tudja mik ezek a Disney-s hülyeségek még, de nem tudjuk már óvni tőle, ez is az óvodai élettel együtt jár, biztos lesz majd még Barbija is előbb-utóbb…:( Az amerikai édességekkel, rágcsákkal már elég alaposan elkezdett megismerkedni, szintén a zsúrok és az ovi jóvoltából… na, mindegy, ez a kultúra része… csak tudatositani kell benne, hogy nem feltétlenül ez az etalon…
egyébként meg nem nagyon ismerkedek senkivel sem továbbra sem, persze az ovinál váltunk pár szót a szülőkkel, de nem akarok most összejárni senkivel, nem is tudnám megmondani, hogy mikor érek rá, mindig van valami, és amig kétszer alszik Nándi egy nap elég macerás az élet, ráadásul a babakocsiban nem alszik el, ha kitolom a világból akkor sem… igy marad a spontán kirándulás édes hármasban, meg a magyar barátnők otthonról…
egyébként meg nincs mindig kedvem blogot irni, feléledt egy régi fórum is, ott csevegünk a csajokkal, meg az otthoniakkal is inkább telefonálunk, szkájpolunk… nagyon készülünk haza, már csak 4 hét és megyünk, hipp, hipp hurrááááá!!!
egyébként még izgulhatunk Apósom miatt is most, combnyaktörése van,
holnap műtik, ha minden igaz… remélem minden rendben lesz, birja a
műtétet és hamar felépül, elég nyüzsgős ember, én bizom benne, hogy lesz türelme, kitartása, akarata a gyors lábraálláshoz… annyira készültek ki hozzánk… olyan jóóóó lenne…
egyébként meg kezdem abbahagyni a szoptatást, ez nem is olyan egyszerű időnként… pláne, ha a gyerek nem fogadja el a tápszert sem, meg a cumisüveget sem… de szerencsére kitartó voltam, egy hét után már issza szépen gond nélkül… délutánonként meg végre egyedül elalszik Nándi, csak duruzsolok a fülébe pár mondatot, be az ágyba, nézi ahogy kimegyek, aztán csend… bárcsak éjjel is igy menne… még mindig 1-2 alkalommal fent van, persze a fogai is jönnek… de akkor is… ne legyen éhes, ne legyen nyűgös, ne fázzon… aludni akarok!!!!
egyébként meg megyek is, mert hull a vagyok…
hull a
2009 február 4. | Szerző: berryblue
ma szakadt a hó egész délután… miért is ne szakadna, hiszen ma mentem autóvezetésből vizsgázni… nem volt még nagy hó, de már szép fehér volt minden, kezdett csúszós is lenni kicsit, de nem volt vészes… a vizsga nem volt nehéz, persze észnél kellett lenni…. maradjunk annyiban, hogy levizsgáztam… persze nem volt minden tökéletes, nekem ez sosem ment tökéletesen, de nem ez a lényeg… VAN AMCSI JOGSIM!!!:)
ma tényleg nagyon szakadt a hó egész délután, Nándi is odaállt az ajtóhoz, csak lesett kifelé, nyalogatva az üveget… nem dobta fel a látvány, már megszokta, talán unja is… minden héten elbújik a világ, olyan fura szintelen lesz minden… igaz, Nelli a múlkor lelkesen megállapitotta, hogy “Anya, a hó szines!” Mások egy életen át sem veszik észre ezt ahogy a világ tükröződik a havon…
még most is szakad a hó… és hiába mondtam Nellinek ma, hogy de hidd el tényleg lesz még nyár is, nem hitte el igazán… néha már én sem hiszem el… nagyon hosszú ez a tél, és nagyon havas… nehezen birjuk a bezártságot, főleg néhány tavaszias nap után… már nem énekeljük lelkesen egyik téli dalt sem, hogy hull a hó, hull a hó, mesebeli álom… vagy hull a pelyhes fehér hó… és nem a télapó miatt…
NE hulljon már semmi sem, rügyeket, virágokat, napsütést akarunk végre!!!
Megszavazzuk?!
Montauk és Whitman
2009 január 30. | Szerző: berryblue
Walt Whitman itt született, élt, alkotott a “szomszédban”, pont a Mall-lal szemben… na, jó, akkor még nem volt itt bevásárlóközpont… 🙂 Most mindenfelé belebotlok a nevébe, ugye a Mallt is róla nevezték el, van park, meg tanösvény, meg sugárút, meg kilátóhely, ahol elmélkedni szokott… mint ahogy otthon sincs nagyon falu Petőfi utca nélkül…
Gondoltam újra olvasok tőle pár verset, anno a főiskolán szerettem a verseit…
hááát, amiket találtam… elég fura némelyik, nagyon imádta a demokráciát és élteti, dicsőiti non-stop az államokat… na, nem ezekre a buzdító verseire gondoltam… bár birom az optimizmusát… de irt ő sokat még a természetről is, persze elég szabadversek ezek is, de ime egy, ami nekem tetszik:
A Montauk hegyfokán
Álltam roppant sas csőre hegyén,
Keletre a tenger, amint nyeli, dobja (csak ég, csak tenger)
A hullámtorlaszokat, hab taraját és messzi hajót.
Reszket a víz, fodroz a hószínű tajték – ez a vágy, ez a vágy, ahogyan nekitörte
A partnak a tenger örökre.
(Nemes Nagy Ágnes forditása)
From Montauk Point
I stand as on some mighty eagle’s beak,
Eastward the sea absorbing, viewing, (nothing but sea and sky,)
The tossing waves, the foam, the ships in the distance,
The wild unrest, the snowy, curling caps–that inbound urge and urge of waves,
Seeking the shores forever.
Long Island legkeletibb csücskén van ez a szikla és világitótorony, nagyon szuper, világvége hely, sokan hullámlovagolnak itt általában, ha jól emlékszem vonattal 4-5 óra volt Manhattanből…. jóóóó hosszú ez a sziget tényleg…:)))
fenevad kacsák
2009 január 30. | Szerző: berryblue
Nelli mostanában kezdett el igazán álmodni éjszaka, és általában emlékszik is rá reggel, meg szoktuk beszélni, ki mit álmodott, jót röhigcsélünk a hülyeségeken… de ez ma nehezebben ment…
hajnalban felsirt, bemegyek, és majdnem sirva veszekszik: A kacsááák leszarik a könyveimet!!!:(((
nem ikes ige, kislányom, – mondtam én mosolyogva… leginkább magamnak, – leszarják, de ez csak álom, mindjárt elmennek… semmi baja nem lesz a könyveidnek!
fel sem ébredt igazán, aludt tovább…
azt gondoltam, hogy ennyi volt, reggelre elfelejti, de nem, 9-ig aludt, majd amikor lebotorkált, közölte, hogy nem szereti a kacsákat, fél tőlük.
na, még ez hiányzott, beléptünk a “félünk mindentől” időszakba… erre már több jel is utalt, nem szerette a krokodilt a múltkor az egyik mesekönyvben, mert csattog a foga, vagy a dinoszauruszokat az egyik játék prospektusban, megijed, ha hirtelen kukucskál ki valaki egy mesefilmben, stb… és most itt vannak a fenevad kacsák…
az a baj, hogy még én tehetek erről is, mert hétfőn a parkban voltunk a tónál kacsát nézni… rengeteg kacsa meg liba volt, és persze helyenkét rengeteg libaszar is az úton, azt nagyon utálta, fel is menekült a babakocsira, és asszem a vadlibáktól is kicsit tartott…
na, de nem kell félteni bennünket, megoldjuk, már meg is beszéltük, hogy legközelebb a parkba megyünk, jól megkergetjük azokat a hülye kacsákat!!!
(majd ehhez azért még össze kell szednem magam, azokat a dög nagy vadlibákat én sem csipem, pláne csapatban… de majd viszünk erősitést… :)) talán stilszerüen egy-két baseballütőt?!?! )
Wilson mackó :)))
2009 január 26. | Szerző: berryblue
néha ledöbbenek, mindig szoktam érteni, mit beszél Nelli, de mostanában néha már gondom van vele…
első körben próbálom a rosszul ejtett mássalhangzókat korrigálni az agyamban (l, r), aztán ha éppen nyávogós, nyafis, akkor abból valamit kihámozni… de most újabb faktor jelent meg… elkezdett angolul szavakat mondani, egyenlőre csak néhány szót, kifejezést, dalcimet, dalrészletet vagy rajzfilmcimet, szereplőket tud, de néha bizony már komoly rejtvény, hogy mit akar… és elmagyarázni nem hajlandó, csak hajtogatja egymás után, amig meg nem értem… szeretem a rejtvényeket, de néha már ő veszti el a türelmét… én meg csak röhöghetek magamon, ha végre sikerül megfejtenem mi is az a “bobdöbildö” vagy “vilzonbaszgo”… Wilson mackó?!?!?…:)))
persze NEM rajta nevetek, ennek csak örülök, szuper, hogy legalább itthon már mondogat ilyeneket, remélem hamarosan máshol is elkezd angolul kommunikálni, mert egyenlőre csak kerüli az ilyen helyzeteket… bár köszönni néha már újra hajlandó angolul… persze mindig kérdezget, a szineket is már elég jól tudja, meg egy csomó mindent ért, az tuti… nagyon várom, mikor lépi át azt a bűvös határt és kezd el beszélni… annyira izgalmas ezt végigkövetni…
de a csúcs akkor is az volt a múltkor, amikor véletlenül angolul mondta a buszt, magyar többesszámmal, egy magyar mondatban…valahogy igy: Mit csinálnak a “b*szok”?!… na, ez is egy olyan helyzet, amit nem lehet nevetés nélkül kibirni…
(ja, megfejtés: a “Bob the Builder” rajzfilm és “Wheels on the bus go…” dalrészlet)
buliztunk…
2009 január 26. | Szerző: berryblue
tegnap szülinapi zsúron voltunk, egy beltéri játszótéren volt, egész jól ki volt alakitva, csúszdák is voltak, szivacsból akadálypályák, korlátok tornászni, alagutak, ugrálóvár, gerendák, szóval gyerekparadicsom…
ez egyébként nagyon fura itt, hogy az ilyen játszóházak szinte kizárólag tanfolyamokra és szülinapi bulikra álltak rá, még nem találtam a környéken olyat, ahová csak úgy bármikor be lehetne menni kicsit dorbézolni…
de jól megvolt szervezve a buli, a szülőknek csak a tortát kell vinni, minden mást adnak, két animátor nyüzsgött a gyerekekkel, játszottak, körjátékoztak, énekeltek, stb… just having fun… jól csinálták… tetszett…
próbáltunk kicsit bekapcsolódni mi is mindenbe, Nellinek időnként forditottam, hogy mit kell csinálni, de nagyon aranyosan, lelkesen próbált mindenben részt venni, én úgyszintén próbáltam nem teljesen begubózni és beszélgetni, csevegni kicsit, két csajszival egész sokat beszéltünk, már-már személyes témákat érintve, ami nem könnyű itt… 🙂 és még vagy háromszor váltottam pár mondatot másokkal is… ez utóbbi elég nehézkes volt… valahogy nem találom a közös témákat velük… no, mindegy, jóóóó volt azért, Nelli mindent meg akart enni, amit adtak, a pizzát, a tortát, a kétféle cupcake-et (cukormázas muffin)… amivel nincs is gond, de egyszerre… hol ebből evett, hol abból, csoda, hogy nem rontotta el a gyomrát…
minden gyerkőc kapott a végén ajándékot, a papir kalapot, süveget le sem vette egész délután Nelli, ma abban akart oviba menni sapka helyett :))) és persze az új szerzeményekkel játszott non-stop, pedig csak gagyi műanyag meg papir vicek-vacak, de elég hogy egy rajzfilm főhőseit rányomják, aztán máris kincs lesz belőle, pedig Nelli a filmet sosem látta…
szörnyű, hogy bárhogyan próbálom, reménytelen, befolyik a lakásunkba ez a sok vacak, és még általunk is gyarapodik a Walt Disney birodalom… :(((
The Dad Song
2009 január 26. | Szerző: berryblue
megtaláltam az eredeti Mom song-ot is Anita Renfroetól, de nincs annyi hangja, mint a nőcinek, akit betettem a tegnapi bejegyzésbe…
irt egy dalt az Apákról is… 😉
majdnem elfelejtettem… hihi
2009 február 6. | Szerző: berryblue
értették a Starbucksban, amit kértem… :)))
vagy mégis ragad rám valami angol, vagy ők kezdik megszokni a kelet-európai akcentust… :))) bár ahhoz gyakrabban kéne mennem, mint havonta egyszer… 😉
nem reménytelen!!!
Oldal ajánlása emailben
X