nosztalgia

2010 május 28. | Szerző:

eszembe jutott a régi blogom… szép-szép ennyi idő után… irom buzgón az újat még mindig, de nagyon jó volt beleolvasni ebbe a régibe… hiszen pont ezért is irom, magamnak is…, nem csak másoknak…

meglepve tapasztaltam, hogy mennyien jártak itt azóta, én meg sehol…

kedves új olvasóm, örülök, hogy rámakadtál, ime egy kis eligazitás:

2007 februártól irtam a blogot, akkor még Bécsben éltünk, 2008 októberében vettük célba New Yorkot, két hónapig Jersey Cityben laktunk panorámával Manhattanre, ha ez az időszak érdekel, akkor 2008 október-novembert olvasgasd… gyönyörű volt… aztán Long Islandre költöztünk… itt is gyönyörű, nagyon szeretünk itt élni, egyáltalán nem bántuk meg a kiköltözést az USA-ba, minden furcsasága ellenére jó hely ez… 😉

üdv, berry

Címkék:

van folytatás

2009 május 27. | Szerző:

van folytatása a blognak, ha küldesz egy e-mailt, megadom a linket.

üdv mindenkinek:

berryblue@freemail.hu

Címkék:

The End

2009 április 10. | Szerző:

úgy néz ki a következő pár hétben sem nagyon fogok blogolgatni, egyszerüen belefáradtam ebbe most, nem akarok bejegyzéseken agyalni, ha végre le tudok ülni a géphez, akkor milliónyi más dolog foglalkoztat, arra sincs időm elég…

újra befelé fordulok talán kicsit, nem tudom, lehet, hogy jobban visszataláltam a barátaimhoz, a családi kötelékek lettek fontosabbak, az ÉN megint háttérbe szorul, vagy csak egyszerüen keresem továbbra is önmagam… de valami más formában akarom megvalósitani… ez is csoda, hogy több, mint két évig kitartóan tudtam ezt irni…:))
pedig szerettem is… jó volt, köszönöm, hogy olvastad, ha lesz kedvem lehet, hogy folytatom, de biztos nem az nlc-n és biztos, hogy szűkebb közönségnek, a hozzám igazán közelállóknak, személyesebb formában…

de most

VÉGE.


Címkék:

Nelli H Á R O M éves

2009 március 15. | Szerző:

Tegnap volt a nagy nap… olyan furcsa még, a három az már olyan nagylányos, igazi óvodás kor…

Nelli iszonyú sokat nőtt, fejlődött, akár csak az elmúlt fél évet nézve… épp ma néztünk nyár végi videót a gyerekekről… hihetetlen a változás… kész kiscsaj lett, ma is bepasizott állitólag az úttörővasúton gyermekvasúton…:))

Nagyon szépen beszél, hosszú, összetett mondatokban, mindent tudni akar, és mindent próbál is megmagyarázni, nagyon kiváncsi, nagyon akaratos, és nagyon részt akar venni mindenben. Mostanában rengeteget énekel, magyarul főleg, de helyenként angol szavakat vélünk hallani már, persze sok a halandzsa is benne. Számolni angolul szokott főleg, valószinüleg ezt az oviban jobban nyomják, mint én otthon… :))) az abc-t is angolul mondogatja, de végig még nem megy neki. Kérdezgeti már a betűket, és néha próbálja leirni is őket, vagy egy firkában felfedezni valamelyiket. Rengeteg szót kérdez nap, mint nap, hogyan mondjuk angolul, aztán mennyi marad meg benne, nem tudom. Magyarul is későn kezdett beszélni, már 27 hónapos volt, szerintem az angolt is igy fogja, egyszercsak megszólal majd, de mindjárt többszavas mondatokban.

Rengeteg mesét kell neki olvasni, egyre hosszabbakat és esténként néha még egyedül is olvasgat stikában, de aztán fél 9-kor szépen lekapcsolja a lámpát és szunyál. (ha a nagymutató a halacskához ér… ) Kezd elmesélni dolgokat és már egyre jobban érti a jövő időt is, lehet már bátran mondani neki pár napra előre dolgokat, várja, hogy még hányat kell aludni addig.

Még nem szobatiszta, ez néha zavar engem, néha nem, most éppen nem, igy ezt most nem is boncolgatom tovább, jön a tavasz meg a nyár, majd bugyit húzok rá és leszokik. Most túl kényelmes a pelus még, és túlságosan elmélyülten játszik…

Ügyesen járkál a lépcsőkön, már megtanult ugrálni is végre, most táncolgatni próbál, még ügyesebben eszik kanállal, villával, de ez nem nagy kunszt nála, hisz már egy évesen egyedül evett. Nem akar még nagyon egyedül öltözni, vetkőzni, elvárja, hogy segitsek, mint Nándinak is, pedig megy már a vetkőzés teljesen, az öltözés is, csak a gombolkodás még nem.

Szeret segiteni főzésnél, állandóan szülinapot és vendégséget játszunk, igy aztán rettentő boldog, hogy most végre jönnek igazi vendégek, illetve mi megyünk, vendégségbe, pláne hogy szülinapozunk is hetente. :)) Mindkettőjük tortáját ő diszitette…

Rengeteget rajzol,  a napocska rajz már nagyon megy neki, van szeme, szája, sugarai, és már kezd embereket is rajzolni néha, igaz főleg szinez mostanában, de iszonyú elmélyülten és baromira nem mindegy mi milyen szinű lesz, megtervezi sokszor már. Festeni még főleg ujjal szeret, az ecseten legutóbb behisztizett, mert viz nékül akarta mindenképp. :)))

Imád épiteni, legózik (duplózik?!) folyamatosan, legutóbb a toronyépités ment nagyon nála, az asztalon épitett, és a székre állva rakta fel a tornyok tetejét már, nagyon figyelt a designra és sokszor nem kerülhetett egymás mellé egyforma szin, vagy éppen egy bizonyos szint keresett. A kedvencem, amikor tortát süt legóból, három nagy négyzet alaplap a “piskóta” és közé kitölti kiskockával vagyis “krémmel”, megsüti a tévé alatti kispolcon, majd gyertyát is állit rá, és szeleteket oszt belőle… imádom, a legfincsibb torta a világon! (tudom, tudom, nem krémestől kell sütni…)

Nagyon érzékeny, figyel ki milyen hangulatban van, és sokszor az átragad rá is. Sokszor viszont felszólit, hogy “mosolyogjál anya!”, ha éppen gondterhelten, homlokráncolva teszek-veszek a lakásban, de már bocsánat kérés helyett is mondta. (persze az is lehet, hogy ez már amerikai hatás… jobb lesz, ha beilleszkedek. :))) )

Iszonyú apás egyébként továbbra is, de most, hogy egy hétig alig-alig láttam azért láthatóan én is hiányoztam neki. Nándiban már nem mindig a vetélytársat látja, de azért még folyamatosan veszekednek a játékokon, ott kell lenni non-stop, mindkettőnek a másik játéka kell, félelmetes… Nándit sem kell félteni, az az egy biztos… Szerencsére egyre többször tudnak már együtt hancúrozni, játszani, sokszor bújnak egymáshoz, ölelik egymást, na, ezek a legszebb pillanatok…

Happy Birthday kicsilány!!!


Címkék:

megérkeztünk?! ez már Európa?!??!

2009 március 9. | Szerző:

persze ideértünk ám már Bp-re, csak mit mondjak… elég sok programunk van, húzósak a napjaink… talán mostanra sikerült is átállnunk, megszoknunk a 6 óra időeltolódást, ez volt a legnehezebb egyébként.

persze túléltük a repülőutat, igaz Nándi két órát végigugrált, sirt belőle, de biztos a foga volt a bűnös, mert nagyon hirtelen sikitozva sir ilyenkor… végül kapott gyógyszert és elaludt, Nelli is végig aludt, csak egyszer esett le a székek alá, amikor Pé kiment vécére:))), Nándi is hol a karomban aludt, hol a feje, hol a lába volt az ölemben… igy mi szülők elég keveset pihentünk…

persze fantasztikus érzés volt, amikor felbukkant a térképen Európa, nagyon jó volt látni…végre valami, amit ismerek…  integettem is a kedves ismerősöknek odalent, és láttam lelki szemeim előtt a vén Európát… már hiányzott…

persze rögtön kifogtunk egy kekeckedő vámost… mindenkit megállitottak, aki ezzel a new york-i géppel jött, én esküszöm nem értem, hogy miéééért az az alap náluk, hogy mindenki lop, csal, hazudik és műszaki cikket csempészik… tudjátok olyan lenézően méregetett bennünket, mintha a gyerekek pelenkái is i-pod-okkal lennének kitömve…

-elvámolnivalójuk van? mit hoztak?
-semmit.
-?!?!
-tényleg semmit, ruhákat.
-mennyi ideig voltak kint?
-5 hónapig. Kint élünk, az a lakhelyünk.
-áhááá, de nem lehet ám vámmentesen behozni semmit, csak 1 év után!!! -gonosz vigyor, gondolta, most elkapott…
-de nem is hoztunk SEMMIT, csak ruhákat (meg két nyűgös gyereket)
-fényképezőgép, laptop?!
-van, régi, a laptop céges.
hatásszünet, majd nagy kegyesen…
-túl sokáig tartana megnézni…- mondta lesújtó pillantással, és továbbra is meggyőződve, hogy mi vagyunk az év fogása…

remélem nem gondolta, hogy köszönetet rebegünk a kegyelmünkért… legszivesebben kértük volna, hogy vizsgáljon át mindent, szivjon egy kicsit a tuskó állat… de a gyerekek miatt nem tettük… alig birtam Pé-t igy is visszafogni, hogy ne szóljon be neki…

persze jó a családdal lenni, szülinapot közösen ünnepelni, persze jó programokat szervezni Pé-vel kettesben, persze jó a barátnőkkel találkozni végre, de azért van, amit nehéz megszokni… mindenki olyan negativ, nem lehet egy hiradót végignézni, én már nem is csodálkozom, hogy depis ez az ország, az autósok tuskók, minden koszos, szürke és büdös…

de legalább lenne már tavasz, napfény és virágok… tudom, ez utóbbikról nem az ország tehet…

na, jó, az Uránia mozi még mindig szép, és sötétben a város fényei mesések… de nappal… na, hagyjuk, még a végén én is negativ leszek…

Címkék:

2 hir

2009 március 2. | Szerző:

Esett az éjjel vagy 30 cm hó, és még mindig szakad… Tuti elmarad az óvoda ma, bár az utak takaritva vannak, max 1 cm hó van rajtuk. Hogy uuuutáááálom már a telet…

Na, New York biztos benne lesz a hirekben…

Nándi átaludta újra az éjszakát, éljen, éljen, éljen!!! Tudjátok milyen jó, ha nem keltenek 2-3 alkalommal éjjel?!?!

Ez nem lesz benne a hirekben… :))))

Címkék:

Nándi E G Y éves

2009 február 27. | Szerző:

Ezt a blogot többek között a gyerekeimnek is irom, akik talán egyszer majd elolvassák, vagy ha megkérdezik, hogy Anya, milyen voltam picinek, mikor álltam fel, mikor tudtam menni és mi volt az első szó, amit kimondtam?! talán igy könnyebb lesz válaszolnom a kérdésekre…

Nagy mérföldkő közeleg, Nándi egy éves lesz jövő héten, hihetetlen gyorsan elment ez az év, közben meg már nagyon távolinak is tűnik minden, az utóbbi 5 hónapban a babából kisfiú lett, fura nagyon, de közben annyira természetes is. Tudom, hogy hülyeség másokhoz hasonlitgatni, de jó időnként elolvasni mit tud egy ekkora gyerek és hol tart a mi pici fiunk… nem is olyan pici, szerintem már 77 cm körül van és 10,5 kiló. 🙂

mozgás:
időnként egyedül áll kapaszkodás nélkül, de max 10 másodpercig, aztán gyorsan megkapaszkodik. Kezet, ujjat fogva ügyesen lépeget már pár napja, de ezt nagyon nehezen akarta elkezdeni, egyik nap vezetgettem kézenfogva, mikor Nelli odajött, megfogta Nándi egyik kezét, és igy totyogtunk át két szobán együtt… el nem tudom mondani micsoda élmény volt, az összetartozás élménye… Bútorok mellett villámgyorsan közlekedik egyébként fél kézzel kapaszkodva. Öltöztetésnél segit, de pelenkázáskor időnként nagyon türelmetlen, megszökik egyszál semmiben…szaros vagy kenőcsös popsival… :))
Ügyesen felmászik kisszékre, sámlira és onnan tovább fel, fel, fel… a lépcsön seperc alatt fönt van az emeleten, és már le is tud mászni hátrafelé, órákon át képes ezt gyakorolni, tökéletesiteni… Nagyon szereti tologatni a nagy teherautóját, ráül és kicsit már hajtja is magát, a hintaló is nagy kedvenc… játszótéren meg a csúszda, és a hinta…

kajálások:
Már majdnem egyedül iszik pohárból, a kanalat próbálgatja használni, de nem mindig sikerül eltalálni a száját, ilyenkor segit kézzel majd mindent a hajába ken. Lelkesen mondogatja étkezéskor, hogy esz, esz, vagy isz, isz, és még valami ág, ág-ot is, mikor mondom neki, hogy rágjad, rágjad rágjad jól meg azt a falatot… Imád csipegetni katonákat, falatkákat, már gyakorlatilag mindent eszik, mint mi, csak tejet nem kap még. A szoptatást 11 hónaposan abbahagytuk, most reggel és este iszik még cumisüvegből tápszert. Az éjszakákat már egy hétig végre átaludta, de most betegeskedett igy minden újra felborult.

játék:
Folyamatosan Nelli nyomában van, ami elismerem néha idegesitő lehet… ilyenkor sajnos Nelli agresszivabb lesz a kelleténél… néha fellöki Nándit, félretolja, vagy túl szorosan ölelgeti… gyakran hancúroznak, hemperegnek, kergetőznek, bújócskáznak együtt, jó nézni őket… Nándi imád ki- és bepakolászni bárhová bármit, olvasgatni nem nagyon szeret még, csak rövid időre köti le… persze túl sok a játék elől, állandóan eltereli valami a figyelmét. Persze ha könyvet lát, ráhajt azonnal és megtépkedi, résen kell lenni. Mindent megeszik, ami szembejön, hihetetlen miket szedek ki a szájából….

kommunikáció:
“Beszél” mindenfélét, mutogatáskor mondja, hogy ez, esz, eszt, evéskor: esz, isz, ág (rág). Természetesen neki is az Apa az egyik szavajárása, a lámpára is mondja, hogy pa, a pápá-t is tudta egy időben, és integetett is hozzá. Nagyon szereti a mondókákat, süti a pogácsákat lelkesen. Megért egyszerű utasitásokat, odaad, elvesz tárgyakat…
Rázza a fejét már régen a “nem”-re, de már párszor kérdésre válaszolt bólogatással “igen”-t is, amin én meglepődtem nagyon…

zene, tánc:
imád mindenféle zenét, bármilyen minőségben szól rázza a popsiját azonnal vagy tapsikol… A legédesebb, amikor Nelli elkezd énekelgetni valami angolul-magyarul-halandzsázva, Nándi meg azonnal táncikál hozzá.:) A kedvence ha az apja gitározik…

napirend:

11-13 órát alszik éjszaka, általában azért 1-2 ébredéssel. délelőtt még egy 30-40 perces pihi is van és délután 2,5-3 óra nagyobb alvás, napközben egyedül elalszik,  este kell neki a tápszer még, meg a cumisüveg. Négyszer eszik egy nap. Ha program miatt felborul a napirend jól tűri, bepótolja az alvást délután, vagy másnap, de a babakocsiban csak nagyon sokára tud elaludni… 

Egyébként nagyon jó gyerek, kiszámitható, de sokkal nyüzsgősebb, mint Nelli volt, és sokkal akaratosabb, erőszakosabb is, persze ez lehet már a nővére miatt is, hisz itt aztán mindenért meg kell harcolnia folyamatosan. Nagyon bújós tud lenni, főleg, ha fáradt, és borzasztó anyás, nem vihetem ki a kukába a szemetet anélkül, hogy nagyjelenet ne legyen… zokogva áll az ajtónál ilyenkor és torkaszakadtából üvölt…
Ha Nelli nincs itthon, akkor sokkal nyugisabban tud játszani, elmélyültebb, de néha meg láthatóan keresi, hiányolja Nellit. Nagyon jól lehet Nándival vásárolgatni, iszonyú sok türelme van, elnézelődik, és be nem csukná a szemét egy pillanatra sem, még lemarad valamiről…

Hát nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit fog szólni a nagy családhoz, ha hazamegyünk, biztos fárasztó lesz neki a nyüzsgés, de remélem megszokja hamar, szeretném, ha szokná más emberek társaságát is. Az első nagy próbatétel neki a szülinapja lesz, rögtön másnap, hogy megérkezünk ünneplünk, remélem élvezni fogja ő is és mi is, jó lesz együtt lenni a nagy napon.

Happy first birthday, nagyfiú! 🙂


Címkék:

welcoming service

2009 február 27. | Szerző:

 behalok, jött ma egy nő, hogy ő személyesen a  “community welcoming service” (közösségi üdvözlő szolgálat)… komolyan… :)))

kérdezte mióta vagyunk itt, jól érezzük-e magunkat, tud-e valamiben segiteni, hozott egy rakás anyagot a környékről, látnivalókról, múzeumokról, egyletekről, meg persze egy csomó kupont, ha nem lenne elég a heti egy kiló kuponújság…

de naaaagyooon kedves volt, tényleg!

főleg, amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk… mert az ő apja is magyar… no comment… itt mindenkinek valakije magyar… persze ők már nem beszélnek magyarul, de pár mondatot tudott azért… jót beszélgettünk… a jó kis magyar kajákról, általában azt ismerik, tök érdekes, hogy az marad meg legtovább…

a gyerekorvos asszisztense is magyar származású csaj, mindkét szülője magyar, de már a szülők sem tudtak magyarul, azért még a kajákat ismeri ő is, meg pár szót… a szembeszomszéd csajszi ex anyósa is magyar… szóval állandóan megörülnek nekem, és megbeszéljük a pörköltet, gulyáslevest és a paprikás csirkét… ki hogyan késziti… komolyan, nagyon vicces!!!:)))

több helyről figyelmeztettek már, ha nem figyelek oda, nem is fogom az angolt gyakorolni, mert itt annyi a magyar, csupa magyar társaságom lesz…

meglátjuk… we will see… 😉

Címkék:

400 éves New York

2009 február 26. | Szerző:

szuper átfogó cikket találtam New York történetéről és jelenéről, na meg a nagy ünnepléssorozatról:

400 éves a világ legizgalmasabb városa

ez pedig a hivatalos weblapja a nagy évfordulónak:

celebrate New York’s 400th



jaaaaaaj, de hiányzik már a CITY!!!! de csak jöjjön a meleg végre, aztán megyünk, megyünk, megyünk…

Címkék:

egy kis szünet (?!)

2009 február 24. | Szerző:

egy hét múlva utazunk haza, úgy készülök rá, mintha tényleg nyaralni mennénk…

pedig hideg lesz és hó, egyáltalán nem lesz sok pihenés, rohangálni fogunk a nagyszülők és a barátok között, ugyanúgy ott lesz 1-2 gyerkőc mindig velem, ugyanúgy el kell látni őket, programokat kell nekik szervezni, játszani kell velük, és valamikor pihenniük is kell, nekünk sem ártana Pé-vel egy kis kikapcsolódás abban a 10 napban, amig otthon lesz ő is, közben persze mindenki mindig mindenkit látni akar, de ez már most látom, hogy nem fog menni, nem tudunk szétszakadni ezerfelé… szóval nagy vivódások lesznek… de majdcsak túléli mindenki… 😉

egy hónap azért hosszú idő… legalábbis most annak tünik… a kérdés csak, hogy mennyivel leszünk fáradtabbak, mikor visszajövünk… :)))

de félreértés ne essék, naaaagyon várjuk a hazautat, és alig várjuk, hogy mindenkit meglátogathassunk, mindenkivel találkozzunk, nagyon jó lesz, én tudom, csak fáj a szivem, hogy minden idő kevés…:(

szóval csak oda akarok kilyukadni, hogy nem tudom mennyi időm lesz netezni, blogolni, azt hiszem, jobb ha tartok majd egy kis szünetet, több okból is…

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!