megérkeztünk?! ez már Európa?!??!
2009 március 9. | Szerző: berryblue |
persze ideértünk ám már Bp-re, csak mit mondjak… elég sok programunk van, húzósak a napjaink… talán mostanra sikerült is átállnunk, megszoknunk a 6 óra időeltolódást, ez volt a legnehezebb egyébként.
persze túléltük a repülőutat, igaz Nándi két órát végigugrált, sirt belőle, de biztos a foga volt a bűnös, mert nagyon hirtelen sikitozva sir ilyenkor… végül kapott gyógyszert és elaludt, Nelli is végig aludt, csak egyszer esett le a székek alá, amikor Pé kiment vécére:))), Nándi is hol a karomban aludt, hol a feje, hol a lába volt az ölemben… igy mi szülők elég keveset pihentünk…
persze fantasztikus érzés volt, amikor felbukkant a térképen Európa, nagyon jó volt látni…végre valami, amit ismerek… integettem is a kedves ismerősöknek odalent, és láttam lelki szemeim előtt a vén Európát… már hiányzott…
persze rögtön kifogtunk egy kekeckedő vámost… mindenkit megállitottak, aki ezzel a new york-i géppel jött, én esküszöm nem értem, hogy miéééért az az alap náluk, hogy mindenki lop, csal, hazudik és műszaki cikket csempészik… tudjátok olyan lenézően méregetett bennünket, mintha a gyerekek pelenkái is i-pod-okkal lennének kitömve…
-elvámolnivalójuk van? mit hoztak?
-semmit.
-?!?!
-tényleg semmit, ruhákat.
-mennyi ideig voltak kint?
-5 hónapig. Kint élünk, az a lakhelyünk.
-áhááá, de nem lehet ám vámmentesen behozni semmit, csak 1 év után!!! -gonosz vigyor, gondolta, most elkapott…
-de nem is hoztunk SEMMIT, csak ruhákat (meg két nyűgös gyereket)
-fényképezőgép, laptop?!
-van, régi, a laptop céges.
hatásszünet, majd nagy kegyesen…
-túl sokáig tartana megnézni…- mondta lesújtó pillantással, és továbbra is meggyőződve, hogy mi vagyunk az év fogása…
remélem nem gondolta, hogy köszönetet rebegünk a kegyelmünkért… legszivesebben kértük volna, hogy vizsgáljon át mindent, szivjon egy kicsit a tuskó állat… de a gyerekek miatt nem tettük… alig birtam Pé-t igy is visszafogni, hogy ne szóljon be neki…
persze jó a családdal lenni, szülinapot közösen ünnepelni, persze jó programokat szervezni Pé-vel kettesben, persze jó a barátnőkkel találkozni végre, de azért van, amit nehéz megszokni… mindenki olyan negativ, nem lehet egy hiradót végignézni, én már nem is csodálkozom, hogy depis ez az ország, az autósok tuskók, minden koszos, szürke és büdös…
de legalább lenne már tavasz, napfény és virágok… tudom, ez utóbbikról nem az ország tehet…
na, jó, az Uránia mozi még mindig szép, és sötétben a város fényei mesések… de nappal… na, hagyjuk, még a végén én is negativ leszek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szoval, mar otthon vagytok! Otthon, edes otthon!! Igen, tudom, hogy depis mindenki, sokan, a tobbseg.! En is latom, a hirekben! Most, azert picit irigykedek. :))
Lily, tudom ám, hogy nekem jóóó, hiszen tényleg nagyon hiányzott mindenki!:)) Csak fárasztó nagyon, de újra megerősitve érzem a döntésünket, hogy eljöttünk ebből az országból.
Mi is most voltunk otthon pár napot a párommal, és osztozom a véleményedben:) Pedig azért örülnék, ha jó véleményben kéne osztoznom:(
Én amúgy Walesben élek. Szeretem olvasni mi történik veletek:)
Szia Detty, Wales… az jó hely, igaz csak átutazóban jártam ott… Örülök, hogy olvasol!
Én nem adom fel, naivan és optimistán hiszek benne, hogy egyszer… majd… talán… csak behozza az ország azt a 20 év lemaradást… Az más kérdés, hogy a suttyók mennyivel lesznek kisebb suttyók?!?!? :))))