behalok, jött ma egy nő, hogy ő személyesen a “community welcoming service” (közösségi üdvözlő szolgálat)… komolyan… :)))
kérdezte mióta vagyunk itt, jól érezzük-e magunkat, tud-e valamiben segiteni, hozott egy rakás anyagot a környékről, látnivalókról, múzeumokról, egyletekről, meg persze egy csomó kupont, ha nem lenne elég a heti egy kiló kuponújság…
de naaaagyooon kedves volt, tényleg!
főleg, amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk… mert az ő apja is magyar… no comment… itt mindenkinek valakije magyar… persze ők már nem beszélnek magyarul, de pár mondatot tudott azért… jót beszélgettünk… a jó kis magyar kajákról, általában azt ismerik, tök érdekes, hogy az marad meg legtovább…
a gyerekorvos asszisztense is magyar származású csaj, mindkét szülője magyar, de már a szülők sem tudtak magyarul, azért még a kajákat ismeri ő is, meg pár szót… a szembeszomszéd csajszi ex anyósa is magyar… szóval állandóan megörülnek nekem, és megbeszéljük a pörköltet, gulyáslevest és a paprikás csirkét… ki hogyan késziti… komolyan, nagyon vicces!!!:)))
több helyről figyelmeztettek már, ha nem figyelek oda, nem is fogom az angolt gyakorolni, mert itt annyi a magyar, csupa magyar társaságom lesz…
meglátjuk… we will see… 😉